Erzsébet, becenevén Sisi, született Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő.
További címei: Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia,Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria, Illíria és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Toszkána és Krakkó nagyhercegnéje, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia és Bukovina hercegnéje, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja (1837-1898).
1853-ban, Ferenc József császárral kötött eljegyzése idején mindössze 16 éves volt a bajor hercegnő. Ekkortájt, a historizmus korában úgy az öltözködésben, mint minden művészeti ágban egy eklektikus vonal volt megfigyelhető: az alkotók a művészettörténet különböző korszakaiból merítettek ihletet, de mindenek előtt a romantika, a gótika és a reneszánsz jegyei voltak fellelhetőek.
Erzsébet öltözékei is korának megszokott vonalát követték: A kupolaformájú szoknyarészt egy új találmány, a krinolin tartotta ki, a derékrészt gombokkal, míg a szoknyát fodrokkal, hímzésekkel díszítették. A szűk, ún. pagodaujjak a könyöktől gloknisan bővültek, azokat fodrokkal, csipkerátétekkel díszítették.
A nappali viseletek magasan záródtak, míg az estélyi ruhák mélyen kivágottak voltak.
Erzsébetet korának egyik legszebb asszonyának tartották, azonban szépsége nem volt mindig ilyen egyértelmű: gyermek- és kamaszkorában édesanyja még úgy vélekedett, hogy lánya nem elég szép ahhoz, hogy egy jó partit találhassanak neki. Eleinte az osztrák császári trón várományosának, Ferenc Józsefnek is Erzsébet nővérét, Ilonát szánták menyasszonyul. A császár azonban beleszeretett leendő menyasszonya bájos húgába.
Talán anyja hozzáállásának is köszönhető, hogy házassága első éveiben nagyon visszahúzódó volt, nem volt önbizalma.
Gyermekei születésével azonban idomai asszonyosabbá lettek, ám karcsúságát megőrizte.
Miután sorra kapta a pozitív visszajelzéseket külsejével kapcsolatban (már akkoriban is a világ legszebb asszonyaként emlegették), egyre magabiztosabbá vált, és féltve az így kivívott elismerést, egyre nagyobb figyelmet szentelt szépsége megőrzésének. Az életrajzírók szinte kivétel nélkül kitérnek szépségkultuszára, ami nem csoda, hiszen élete gyakorlatilag ekörül forgott,sőt mániái egyre inkább beteges méreteket öltöttek.
Folyamatosan koplalt, tornázott, lovagolt, hogy legendás karcsúságát megőrizze, ez gyakran az egész napját igénybe vette. Emellett, bár eleve karcsú alkatú volt, nagyon szorosra fűzte magát, derékbősége így mindössze 50 cm volt.
Legendás hajkoronájától soha nem vált volna meg, hossza rekordokat döntögetett: egészen a császárné sarkáig ért. Annak ápolására is különös gondot fordított, különböző pakolásokkal igyekezett megőrizni fényét és selymességét, hajszálainak egészséget, de pusztán a napi fésülködés (melyet nem ő, hanem saját fodrásza végzett) is órákat vett igénybe.
Haláláig elkísérték a szépsége megőrzésére irányuló görcsös próbálkozások, s valljuk be, ezek eredményesek is voltak, hisz még 40-es éveiben is fiatalos, sugárzó szépség volt.
Öltözködését tekintve, mint gondolkodásában általában, és élete minden területén, a természetesség állt közel hozzá.
A divat különösebben nem érdekelte. Bár mindig kifogástalan volt a megjelenése, nem igyekezett a legutolsó trend szerint öltözni. Persze megengedhette magának, és el is várták tőle, hogy valami különlegesség mindig legyen a toalettjében. Ruháit a legnevesebb szabók készítették, gyakran nagyon aprólékos kidolgozással, hímzésekkel, drágakövekkel díszítve.
Mivel akkoriban még nem voltak divatlapok, amik szélesebb köröket informáltak volna az új trendekről, aktuális színekről, alapanyagokról, a divat irányítása a társadalmi elit hölgytagjainak feladata volt.
Noha a divatdiktátor szerep nem vonzotta, népszerűségének köszönhetően megjelenését rengetegen próbálták utánozni (több-kevesebb sikerrel). A legnagyobb érdeklődés rafinált hajfonatait övezte, melyeket udvari fodrásza, Fanny Angerer készített. Természetesen a fodrásznő mesterműveit nem volt könnyű lemásolni, már csak azért sem, mert kevesen rendelkeztek ilyen hosszú, és gyönyörű hajzattal.
Miután Erzsébetet egyáltalán nem vonzotta a divatdiktátor szerep, a feladat a társadalmi elit egy másik tagjára hárult, aki viszont örömmel vette át azt a császárnétól.
Pauline von Metternich hercegné, az akkori párizsi nagykövet felesége, aki élete végéig legfőbb riválisa és bírálója volt, szíves-örömest irányította a divatot. Párizsban e tekintetben a legmeghatározóbb személyiség a francia császárné, Eugénia volt, akinek pedig Metternich hercegné a legbizalmasabb barátnője volt.
Pauline von Metternich (szül. Sándor Paulina grófnő)
Mivel Erzsébet gyermekkorát a vidéki Possenhofen kastélyban töltötte, közelebb állt hozzá a természetes, kényelmes stílus, de mint császárné és királyné, az udvari etikett előírásainak megfelelően kénytelen volt ezek viselését mellőzni.
De mivel nagyon szeretett lovagolni, gyakran mutatkozott lovaglókosztümben, legalább ilyenkor önmaga lehetett.
Mivel temérdek terület tartozott a császári pár uralma alá, toalettjein több ízben volt megfigyelhető ezen országok népviseleteinek hatása. Egyik legjellegzetesebb ruhája az 1867-ben, magyar királlyá és királynévá koronázásuk alkalmával viselt ruha, mely a női díszmagyar elemeit hordozza. A különleges öltözéket Párizs vezető luxusszalonja, a Worth divatház készítette.
Azonban nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Erzsébet magyar viselet ihlette öltözékben jelent meg. Különösen kötődött a magyar nemzethez, így szimpátiájának kifejezése is lehetett ez a gesztus.
Fia, Rudolf trónörökös 1889-ben bekövetkezett halálát élete végéig nem tudta feldolgozni, gyásza a sírig kísérte. Attól fogva a mindennapokon és a hivatalos megjelenések alkalmával is csak gyászruhában volt hajlandó mutatkozni.
Kivételként egyetlen alkalmat jegyeztek fel: imádott lánya, Mária Valéria Ferenc Szalvátor főherceggel kötött eljegyzésén egy magasan záródó, fodrokkal bőségesen díszített hófehér ruhát viselt.
Erzsébet szépségének kultusza a mai napig virágzik, hasonmásversenyeket rendeznek, híressé vált öltözeteit neves szabók rekonstruálják, az eredeti viseletek, vagy azok másai múzeumokban tekinthetők meg.
Erzsébet királyné esküvői ruhájának Héjja Szalon által készített másolata
A képek forrása:
wikipedia.org
hejja.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://prezliblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4516448468
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
