Serge Gainsbourg halálának 30. évfordulója apropóján ajánlom az A Heroic Life című filmet. 

A Joann Sfar által rendezett életrajzi film Serge Gainsbourgot, a 21. századi francia zene talán legmeghatározóbb alakját mutatja be.
Nem szokványos “születéstől-halálig” típusú életrajzi film: amint azt az alcím is mutatja (A heroic life) főként Gainsbourg dicsőséges éveire fókuszál. Ennek ellentmond ugyan, hogy a film végére elég sok jutott az alkoholista, lepusztult művészből, de talán a késői éveire eső Bambou-szerelem indokolja, hogy ezt az időszakot is a dicsőséges évekhez sorolják az alkotók.

A film bepillantást enged a művész gyerekkorába: Serge, (született Lucien Ginsburg) édesapjától tanult zongorázni, de őt akkoriban még jobban érdekelte a festés. Ez a szenvedélye a későbbiekben is megmaradt, de a zenéhez való viszonya jelentősen megváltozott: amint már nem csak klasszikusokat kellett játszania, a zene lett az élete. Zenét szerzett, szöveget írt hozzájuk, és elő is adta őket. Kora elvárásaival szemben merőben új stílust képviselt, dalai tele voltak szenvedéllyel.

Rengeteg stílust kipróbált, dalaihoz a jazz, a reggae vagy a rap elemeit éppúgy felhasználta, mint a klasszikus zene jegyeit. Gyakran polgárpukkasztó szövegei örökre emlékezetesek maradnak, elég, ha a Je t'aime...moi non plus című örökzöld slágerre gondolunk, mely, bár Jane Birkinnel énekelte lemezre, eredetileg a Brigette Bordot-val átélt viharos szerelem termése. 

Bardot-val közösen énekelte Bonnie and Clyde című dalát, mely a híres "törvényen kívüli pár" történetét meséli el. A dalszöveg alapját egyébként Bonnie Parker The Trail's End című verse képezi, melyet a híres páros női tagja néhány héttel haláluk előtt írt. 

A Gainsbourg életéről szóló film elsőként a gyökereket, a művész gyermekkorát mutatja be. Nem túl hosszan, de elég időt szánva arra, hogy a néző képes legyen átérezni a háborús időkben menekülni kényszerülő zsidó gyermek helyzetét, és megismerkedjen annak félelmeivel, amik aztán egész életén át elkísérik.
Később szemtanúi lehetünk híresen szenvedélyes szerelmei kibontakozásának, művészi felemelkedésének, majd hanyatlásának is.  

A film főszerepét Éric Elmosnino alakítja, a gyermek Gainsburgot pedig Kacey Mottet Klein formálja meg. Gainsbourg életének jelentős szereplőit is kiváló színészek jelenítik meg: France Gall szerepében – ugyan csak egy jelenet erejéig- Sara Forestiert láthatjuk. 
Juliette Greco szintén csak egy jelenetben tűnik fel, az ő megformálója Anna Mouglalis. 
A főbb szerepekben Brigitte Bardot megformálójaként feltűnik Laetitia Casta, Jane Birkint pedig Lucy Gordon alakítja. 
Bambou, a későn jövő szerelem megjelenítésére Mylene Jampano-t választották.

Külön említést érdemelnek a sminkesek és a jelmeztervezők, de a forgatás bőven adott lehetőséget a maszkmestereknek is: a speciális feladatok a spanyol DDT Efectos Especiales make-up shop csapatára vártak.

Az egyik kihívás a szereplők átmaszkírozása volt: mivel a film több évtizedet ölel fel, a szereplők életkora folyamatosan változott. 

A másik nagyon komoly feladat a Gainsbourg alteregóját jelképező figura, La Gueule elkészítése volt, ami a főhős vonásainak groteszk eltorzításával készült el: a hatalmas orr és fülek, a rendellenesen hosszú “zongorista ujjak” kiemelésével. A maszkot egy mechanikus alapra építették fel, melynek segítségével különböző mozgásokra is képesek az arc “izmai”.

A másik kihívást a káposzta-metafora kidolgozása jelentette, mely az 1976-ban megjelent, L'Homme de á tête de chou (A káposztafejű ember- mely gúnynevet elálló fülei miatt kapta) című albumára utal.

A filmről összességében elmondható, hogy mind a jelmezek, díszletek és a maszkok/sminkek, frizurák tekintetében maximálisan korhű, összeszedett, igényesen megalkotott mű, a nézőt maradandó élménnyel ajándékozza meg.

A képek forrása: www.makeupmag.com