Miért hoz létre valaki egy sokadik könyves blogot? 
A kérdés adja magát.
Felelhetném azt, hogy kedvem támadt megszólítani a szponzorokat, mert megelégeltem, hogy saját magamnak kell finanszíroznom a puccos hobbimat. Mitagadás, elég védtelennek érzem magam a vadregényes interneten bolyongva, kitéve mindenféle kiadók és könyvesboltok csábításának... de az igazság nem ez. 

Nem szeretem érezni, ahogy az olvasmányélményeim feledésbe merülnek. Szeretném feljegyezni magamnak, egy-egy könyvben mi fogott meg, milyen élményeim kapcsolódnak hozzá, és ki tudja, valakinek talán meg is hozom a kedvét, hogy ő is kézbe vegye az adott olvasmányt.

Hála (többek között) a pandémiának, a 2020-as év sok könyvélménnyel ajándékozott meg - továbbá az év felfedezésével: a közös olvasás intézményével.
Korábban csak bűntudattól terhelten tudtam időt szakítani az olvasásra - a család, munka, háztartás és temérdek egyéb hobbi rabolta az értékes időmet ugyanis, így tehát mindig el kellett vonnom valakitől/valamitől az időt egy kis olvasásra. Aztán a családi nyaralás egy esős délutánján ráéreztünk a közös olvasás ízére. Nos, aki ezt olvasva arra gondol, hogy a család tagjai fogják a saját könyvüket, és szimultán olvasásba fognak, az rossz nyomon jár. 
A nyaralás alatt hárman (a férjem, a kislányunk és én) olvastunk egy könyvet, hol egyikünk, hol másikunk vállalta a felolvasó szerepét, hazatérve azonban ez valahogy átalakult, azóta a férjemmel kettesben olvasunk. Főleg esténként, de néha a hétvégi ebédet követő szieszta alkalmával, sőt, újabban még munkába menet az autóban is - felolvasunk egymásnak.

Mindenkinek ajánlom ezt a bensőséges időtöltést, a közös élményszerzésen felül is:
Annak azért megvan a bája, amikor a párod a karjában tartva felolvas neked. És a bája mellett persze némi hátránya is van, nevezetesen, hogy én például időnként elalszom, ha nem én olvasok. Ráadásul ezt csak akkor veszem észre, amikor egy éber pillanatomban feltűnik, hogy egy számomra ismeretlen szereplő került a képbe. De semmi pánik, időnként suttyomban visszalapozok, és behozom a lemaradást.

Ehhez az extrém sporthoz nyilván szükség van egy kis kompromisszumkészségre, mert hát meg kell találni azokat a könyveket, amiket mindkét fél érdeklődéssel forgat, de ez nem egy lehetetlen vállalkozás. Bátran csináljátok utánunk ti is! :)

Nem szeretném viszont korlátozni önmagam, tehát nagy eséllyel nem csak könyvekről lesz itt szó. Időnként találkozhattok majd a színházi élettel, képzőművészettel foglalkozó tartalmakkal, esetleg néhány saját alkotással is.